Folyosók

előzmény: Thunderbird hálókörlet

A két és fél órás, szellemileg igencsak megerőltető éjjeli sakkmaraton hatása miatt kissé bódultan baktattam vissza az irodámba, amiből egy titkos ajtón keresztül juhattam be a hálószobámba, mint a legtöbb bentlakó tanár is. Merengve figyeltem a folyosón sorra következő ablakokon át a csillagtalan, tintafekete éjszakát, amikor futólépésekre lettem figyelmes mögülem. A falakon csak a legkisebb mértékű éjjeli jelzővilágítás égett, de így sem volt nehéz Malk jellegzetes figuráját felismernem, ahogy kamaszos esetlenséggel robog utánam.
-Mit felejtettél ott, Malkiel? -kérdeztem, próbálva elrejteni a rajtam is eluralkodó kimerültséget. Nem kis bátorság volt a részemről megszervezni a sakk-szakkör éjszakai különkiadását, főleg úgy, hogy majdnem hiánytalanul részt vett rajta az összes tag.
Közben már kerestem is elő a zsebemből a terem kulcsát, ahol kábé az éjszaka felét töltöttük a többi sakkossal.
-Ott, semmit, csak szerettem volna kérdezni valamit. -álldogált egyik lábáról a másikra kissé zavartan. Az ötödéves thunderbirdös Malkot az egyik legérdekesebb személyiségnek tartottam az egész iskolában, de persze az ilyen észrevételeket mindig mélyen magamban tartottam, és mindenkit egyenlően kezeltem.
-Na hajrá, már belekezdtél, ki vele!
-Ja igen, csak annyi, hogy tudod, Felix idén elballag, és így a legértékesebb emberrel lesz szegényebb a Fogszakkör… -hebegte őszinte kétségbeeséssel. -Ráadásul már most sem igazán számíthatunk rá, hiszen folyton a vizsgákra tanul… Így nem marad sem igazi énekesünk, de ami a legfájóbb pont, az a basszusgitár.
-Nyomjatok ki a falakra pár hirdetést, hogy meghallgatnátok embereket, akik állítják magukról, hogy tudnak zenélni, és rockerkednének egy kicsit. Egy új tag felvétele mindig vicces dolog. -hoztam fel az első, számomra legegyértelműbb megoldást.
-De tudod, nekem nem olyan a személyiségem, hogy kritizáljak és parancsolgassak. Félek, hogyha egy ismeretlen csávót beengednénk a Szakkörbe, akkor csak bomlás lenne a vége.
-Ti aztán megposhadtatok, mint Mrs Milford varangyai a befőttesüvegben. Épp itt az ideje, hogy változtassatok ezen. Szerintem pont, hogy hasznotokra válna egy új arc. -érveltem tovább, közben az ujjam hegyén pörgetve a kulcscsomót. -Nem megy basszusos nélkül egy rockbanda, ez tény. De hát Malk, Te tudsz mindkettőt, nem? Egész komoly gitárod van, ha jól emlékszem. Meg a többemberes énekléseknél királyul megállod a helyed! -emlékeztem vissza a múlt év végi koncertjükre, amit a tanévzárás tiszteletére adtak utolsó nap. Profi társasággá forrtak ki, nem is igazán értettem, mire fel ez az akadékoskodás.
-De mi rád gondoltunk! -bukott ki belőle végre, ami a szívét nyomta. A színtiszta döbbenettől elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Erre aztán nem számítottam! -nevettem el magam akaratlanul is. Zseniális ötleteitek vannak! Hát figyi, Malk, nem is tudom mit mondjak erre… Igen, jól tudod, hogy imádok zenélni, de nem tudom mennyire tenne jó az imázsotoknak, ha én, mint egy tanárforma vén róka beállnék közétek… Legfeljebb közröhej tárgya lennénk egy ideig… -tűnődtem, közben magamban vizualizálva a helyzetet. Malk, Roger, Pat, mindhárman toronymagasra nőtt cingár fiúk még gyerekarccal, többségük bozontos emós frizura mögé rejtőzve, és ezek mellé én…
Malk szemeiből majdhogynem rajongást olvastam ki személyem iránt, ahogy vibráló feszültséggel várta a további gondolataimat.
-Tulajdonképpen egy mentorra lenne szükségünk elsősorban. Felix rengeteg tanácsot adott, és kijavított minket. Külső szemszögből, amiket mi magunktól nem veszünk észre. -próbált érvelni.
-Tudod mit? Adj egy kis időt! Végiggondolom. Amúgy egy próbakörben benne vagyok. Csak így magunk között kipróbálnánk a hangzást. Addig is előszedem az én  gitáromat. Aztán meglátjuk, mire jutunk! -csaptam hátba, ezzel egyszerre a helyes testtartásra és egy kicsit több önbizalomra sarkallva, majd az irodám felé vettem az irányt. -Jó éjt! És álmodjátok meg, mikor próbáljunk egyet! -biccentettem búcsúzóul egy sokatmondó mosoly kíséretében.

Ide kerül minden, ami az épület bármelyik folyosóján történik.