Thunderbird hálókörlet

-Nem tudom, Bobby. -mondtam már legalább harmadszorra, diszkréten jelezve, hogy hiába érvel egy könnyed tizenöt perce amellett, hogy pályázzunk a diákcsereprogramra, nekem valahogy nem fűlt a fogam ekkora változáshoz az életemben, ráadásul két hónapra.
-De ha elmegyek egyedül, megsértődsz, igaz? És megáll az élet a bandával. -dobott be egy újabbat, majd egy újabb sajtos rolót tolt a szájába. -Ezek a szakács-szakkörösök megint hatalmasat alkottak!
Bobbyról annyit kell tudni, hogy elsőéves korom óta a szobatársam és legjobb barátom, már többször is meglátogattuk egymást a szülőhazánkban, tehát ő is töltött már nálunk Horvátországban pár hetet, és én is náluk, Arizonában. Megtévesztő módon folyton vagy eszik, vagy azon jár az esze, hogy mit egyen, de ennek ellenére egy normális alkatú ember mellett már-már kényelmetlenül sovány és nyurga. Hozzám hasonlóan nagy szerelmese a zenélésnek, különösen a rocknak, és mellettem ő a másik alapító tagja a Fogszakkör együttesnek. Kiváló dalszövegíró és zeneszerző, de baráti minőségben is a legjobb, akit valaha ismertem.
-Most leginkább Nico miatt vagy ideges, nem? -váltott hangnemet hirtelen.
-Eltaláltad. -lelombozódva csusszantam le az ágyamról a földre, így a dalmatám, Nico mellé huppantam éppen. Szegény néhány napja nagyon furán néz ki, mint akiben valami betegség lappang. Gyengéden simogatni kezdtem a feje búbját, de semmilyen jelét nem adta annak, hogy értékelné. Orra száraz és forró volt, ami nem jó jel.
-Van állatorvos ügyeletben mindig, nem? Hiszen volt már rá példa, hogy hozzá kellett fordulnod pár évvel ezelőtt. -töprengett Bobby.
-Igen, igen. A baglyodat is ügyesen kikúrálta abból az ijesztő betegségől múlt ősszel. -gondterhelten meredtem ki az ablakon. Az igazi, borongós őszi idő hamar beköszöntött, annak ellenére, hogy még csak pár hete indult el a suli. Az első napokban még az észbontó forróság miatt szenvedtünk, de legalább esténként hatalmasakat sétálhattam Nicóval. Vajon a hirtelen időváltozás okozhat megbetegedést egy kutyánál? Magam is eléggé szipogok a náthától, ami természetesen idén is megkörnyékezett, és kora tavaszig valószínűleg el sem enged.
-Apuddal beszéltél?
-Hát… Igazándiból összevesztünk. Kicsit félreértette a chat alapján szerintem, és azt hiszi, hogy az én hibámból betegedett meg. De ugye nem így van? -kérdeztem kétségbeesve.
-Dehogy Malk, miért okoztál volna pont Te neki? Profi gazdi vagy, mindig tökéletesen bántál vele, és ez idén sem volt másképp. Szóban kellett volna megbeszélni, nem írásban. Úgy mindenki félreért mindent.
A fiú rezignált hangjából azonnal kivettem, hogy megint valami kavarásba csöppent a közelmúltban.
-Na mi az, megint valami félresiklott Hazellel? -tippeltem bele. Azt hiszem, talált, süllyedt, mert csak sóhajtott egyet és lemondóan lehorgasztotta a fejét, így az arcába hullt az összes haja.
-Ajh, maradj már, te könnyen vagy Rubyval, elsőre egymásba szerettetek, és minden tökéletes közöttetek, de én… Én ehhez képest nem tudok megállapodni senkinél. Mindig csinálok valami baklövést, és kezdhetem elölről az egészet. vagy Hazellel, vagy mással.
Bobbynak egyelőre nem volt sok szerencséje csajok terén, valahogy sosem sikerült olyan lánykát kifognia, akivel pár hét, esetleg hónapnál tovább is stabilan működött volna a kapcsolatuk.
-De hagyjuk is. Az jobban idegesít, hogy Felixszel mi lesz. Már most minden második mondatába rejtetten arra utalgat, hogy ne nagyon számítsunk rá. -állapította meg letargikusan.
És igen, Nico mellett másik nagy probléma, ami intenzíven lüktetett az agyamban már napok óta, az a bandánk, a Fogszakkör sorsa. Életem egyik legfontosabb része a zenekarunk, aminek gyakorlatilag Felix volt a főnöke, aki viszont idén végez az Ilvermornyban. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor ketten Bobbyval esetlen harmadévesekként eléálltunk, hogy beszállhatnánk-e az épp születőfélben levő bandájába, aminek akkor még se neve, se további tagjai nem voltak, csak Felix és az ámulatra méltó tehetsége. Ő volt az Isten számunkra, ugyanis néha-néha volt alkalmunk belelesni, hogy milyen zseniálisan bánik a gitárral és a saját hangjával. Én végül basszusgitárral és a további hangot igénylő részeknél énekléssel segítek be, Bobby pedig irodalmi érzékét kihasználva remek dalszövegeket és dallamokat ír nekünk. A mély tiszteletünk Felix iránt változatlan maradt a közösen átdolgozott évek után is, így az utána maradó űrt fogalmam sincs, ki tölthetné ki.
-Tovább kell képeznünk magunkat. -válaszolt a saját kérdésére végül, amire én csak hitetlenkedve meredtem rá, közben Nico fülét simogattam és ki-be hajtogattam. Az elkenődött kutya némán, unott és egyszerre szenvedő tekintettel hagyta.
-Tudod, hogy nem tudok egyszerre több dolgot csinálni. Annyiszor próbáltam, gyakoroltam, de ez akkor is mumus marad nekem. -vallottam be félénken.
-Mármint mi? -meredt rám kissé ostobán.
-Hát az hogy egyszerreénekeljek és gitározzak! -förmedtem rá mérgesen. Eleve nem szeretem felhánytorgatni ezt a gyengeségemet, de ez így van. Mindig beletörik a bicskám, vagy az egyik, vagy a másik rész kárára. Pedig ez aztán egy amatőr zenésznek sem szokott gondot okozni, csak nekem. Jellemző...
-Dehát Felix egy csomó praktikát meg ötletet javasolt! És ha rákérdezett, hogy segített-e, amikor kipróbáltad, mindig azt mondtad, hogy igen!
-Inkább mindig eltereltem a szót. Szégyelltem és szégyellem is még most is magam miatta. Ez olyan, mintha tudnék vezetni egy autót, de leparkoni meg egyáltalán nem. Semmi értelme a létemnek a bandában! -keseredtem el.
-Ne mondj már ilyet, mert felrúglak! -horkant fel.
-Mondj egy olyan nagyobb rockzenekart, ahol az énekes nem gitárral lép színpadra! -vágtam vissza. Ezzel megfogtam, mert pár pillanatig némán rángatózott a szája széle gondolkodás közben, végül egy flegma vállvonással jelezte, hogy tényleg nem tud mondani.
-Szerintem csak a hozzáállásoddal van baj. Túl görcsösen akarsz figyelni mindkét felére, és nem engeded, hogy az ösztönedire hagyatkozz, ezt már ezerszer elmondtam. És nem vagy hajlandó elhinni, hogy ha akarod, akkor meg tudnád csinálni. -tűnődött.
-Leégetnénk magunkat mindenki előtt. Szánalom az egész. Kellene Felix helyett valaki, akinek nagy gyakorlata van a dologban.
-Ismersz bárkit is? -vakkantotta lemondóan. -Mi vagyunk majdnem a legnagyobbak már az egész kócerájban, és Felix haverjai közül senki sincs sokkal magasabb szinten gitárból vagy éneklésből, mint mi.
Ez tény, sajnos. Még mindig az ablakon bambultam ki, miközben nekiálltam az ágyam alatt korotárszni, és előhúztam a gitáromat. Szórakozottan elkezdtem pengetni egy nem túl nehéz feldolgozásunkat, és pár krákogás után megpróbáltam hozzáénekelni. Körülbelül a negyedik sortól elkezdett szétcsúszni a dolog. Annyira koncentráltam arra, hogy tiszta maradjon, hogy közben meg a ujjaim nem találták a húrt, és az ütemből is kicsúsztam egy hajszálnyit. Nem volt zavaró alapvetően, főleg annak, aki először hallja vagy nem ismeri, de a hozzáértő fülnek igen fájdalmas élmény. Bobby gondterhelt szomorúsággal meredt rám, pontosabban a pengető kezemre.
-Majd valahogy kikupálom magam, és elosztjuk a feladatokat. Billentyűsként is egész jól működöm, akkor csak nem fog ki rajtam a nyomorult basszus. Te meg rákoncentrálsz a vokálra, és kész.
-Amúgy… -gondolkodtam el. -Frank, tudod, aki a sakk-klubot tartja… Ő asszem nagy zenész. Volt. Vagy most is, gondolom. Fiatalkorában komoly karriert futottak be a fivéreivel Európában. Rockbandájuk volt. Még én is emlékszem gyerekkoromból, hogy itt-ott bekerültek a médiába, meg lehetett hallani a zenéjüket.
-Igazán?  Nem is tudtam! -döbbent le Bobby, teljes joggal, hiszen amerikai állampolgárként nehezen lehetett volna képben a tíz évvel ezelőtti európai könyűzene helyzetével. Frank pedig nem az a fajta, aki dicsekedne bármivel. -Gondolod, hogy tudna segíteni?
-Elképzelhető… -hirtelen meglódult a fantáziám, és azt kezdtem tervezgetni, hogy mikor, milyen körülmények között lehetne kipuhatolózni, hogy segítene-e kicsit összerántani a zenei oldalát az együttesnek Felix távozása után.
-De annyi mindent intéz és tart mostanában, nem tudom, beleférne-e az idejébe...
-Nézd, én nem ismerem úgy mint Te, de biztos jó ötlet? Mármint, azért mégiscsak egy tanár! -kételkedett haverom.
Egy pillanatra elhallgattam és végiggondoltam.
-Ha belemegy, akkor nagyon is jó ötlet lenne! -biztosítottam felbátorodva.

(folytatódik: Folyosók)

A Thunderbird klubhelységéből nyíló folyosóról érhetők el a 4, illetve 6 ágyas hálók, amiket vagy csak fiúk, vagy csak lányok birtokolhatnak.