Frank Zander

Frank Zander vagyok, az Ilvermornyban szakkörvezetőként, az Ilvermorning iskolaújság felügyelőtanáraként, valamint közösségért felelős munkatársként dolgozom.

Teljes név: Frank Octavius Zander
Kor: 42
Családi állapot: egyedülálló

Család:
A Zander család három gyermeke közül a középső, fiatalsága éveit a Washington egyik nem túl barátságos külterületén töltötte. Mind a szülei, mind ő és testvérei kiváló zenei érzékkel voltak megáldva, édesapja egy hangszerboltot vezetett, édesanyja pedig az állam nagyzenekarában való csellózással szerezte keresetét.

Múlt, előtörténet:
Frank, bár amerikai lakos volt, mégis a Szent Katrin Orosz Mágusiskola diákja volt, ahogy két fivére is. Ennek oka, hogy édesapjuk orosz gyökerekkel rendelkezik, és felmenői sok-sok generáción át ezt az iskolát gyarapították, így egy ismerősebb és megbízhatóbb intézménynek tartotta, mint az Ilvermornyt, ahova egyébként az édesanyjuk járt, a Horned Serpent ház tagjaként.
Mivel a család fő tehetsége adott volt, így szülei számára valamiért az volt az egyértelmű út a három fiú részére, hogy egy együttest alapítsanak. Ez az ő komoly mértékű támogatásukkal meg is történt, a három fivér egy szépen felfelé ívelő zenei karrierben találta magát. Frank az alapításkor mindössze tizenöt éves volt, öccse egy évvel fiatalabb, bátyja pedig tizennyolc volt ekkor. Klasszikus irányvonalakkal fűszerezett alternatív rockot játszottak, így mindhármuk hangszertudása összeadódhatott saját komponálású dalaikban. Iskolaidőben ott adtak koncerteket és próbáltak, valamit írtak dalokat. A szünetek ideje alatt pedig még feszítetettebb tempóban és elszántsággal dolgoztak azon, hogy lemezeket is tudjanak eladni a mágusvilág zenei piacán. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy merőben különböző vérmérsékletük és személyiségük volt, így állandóan konfliktusok nehezítették a közös munkát. Három évvel később a kapcsolatuk olyannyira elmérgesedett, hogy a zenekar nem működhetett tovább. Frank bátyja teljesen az őrült tempójú pénzcsinálás irányába terelte az eseményeket, ami a minőség kárára kezdett menni. Ő ezt egyáltalán nem tudta elviselni, míg öccse szintén más tervekkel rendelkezett, ő klasszikus irányba váltott volna, több tag felvételével. Egy végső összezörrenés, majd az ezt követő feloszlás az egész család életére kihatott. Szülei valamiért pont őt hozták ki főbűnösként az egész történetben, és rákenték a felelősséget. Frank igazságérzete ezt nem hagyta, hiszen a legkevésbé ő akarta, hogy zátonyra fusson a trió, így elhatározta, hogy elválik családjától, és önállóan próbálja ki az életet a mugli világban.
Kezdetben legjobb barátjánál húzta meg magát, és konyhai kisegítőként próbált egy kevéske pénzt összespórolni. Kimerítő munka árán feljebb lépkedett a ranglétrán, és az étterem támogatásával kitanulhatott szakácsnak. Jó egy évvel később ebben a pozícióban dolgozhatott már, és a vállalkozás vezetői csodájára jártak Frank különleges érzékére a gasztronómiához, rengeteg plusz bevételt és növekvő forgalmat köszönhettek neki. Időközben saját lakást bérelt már magának, és kezdett egyenesbe jönni az önellátása, de tudta, hogy nem lesz elégedett, ha így folytatódnak fiatalságának következő évei is. Elkezdett hiányozni neki a mágikus világ, ahonnan tulajdonképpen csak dacból menekült el tizennyolc éves, zaklatott tinédzserként, de hamarosan belátta, hogy mégiscsak oda tartozik.
Teljesen véletlen folytán szúrt ki egy átlagos délután két mágust, akik valamilyen okból ezt a mugli éttermet választottak egy üzleti megbeszélésre. Hála Frank jó megfigyelőképességének és logikájának, egy távoli megfigyelésből is kikövetkeztette, hogy csakis varázslók lehettek, így a két úr találkozója alatt többször is arra tévedett, hátha el tud valamilyen információmorzsát csípni.
Így jutott tudomására, hogy az Ilvermornyba több területre is embereket vennének fel. A kellő pillanatban meg tudta beszélni a két vendéggel, hogy ő tulajdonképpen érdeklődne bármilyen lehetőség iránt (amit gyakorlatilag a pillanat hevében, gondolkodás nélkül döntött el), és így indult el életének egy újabb nagy fordulata. Pár hét múlva már a mágusiskola  nagyirodájában találta magát egy felvételi beszélgetésen, ahol teljesen spontán módon, mindenféle előkészületek nélkül jelent meg, ám a vezetőséget a puszta személyisége és talpraesettsége is meggyőzte. Bár Frank arra számított, hogy jobb híján esetleg a konyhán köthet ki, de legnagyobb meglepetésére kifaggatták mindenféle személyes dolgairól, például a hobbijairól és erősségeiről, így ajánlottak neki egy egészen különleges pozíciót: az Ilvermorning iskolai újság felügyelő-szerkesztője, valamint az iskolában működő szabadidőklubok felügyelete és szervezése. Bár gyerekekkel kimondottan nem foglalkozott soha, hamar ráérzett a dolog ízére, és a diákok kedvence lett. Később a szakkörfelelősi munkakört másnak adta át, ugyanis úgy döntött, hogy egy önálló klubot, méghozzá egy sakk-klubot fog elindítani, látva, hogy mennyi kiváló logikájú és gondolkodású tehetség kallódik az intézményben. Időközben az újság virtuális változatának kezelésében is nagy gyakorlatra tett szert, és így kezdett el besegíteni az informatikai munkákba is, ahol egy remek Diákok plusz Frank-csapat alakult ki.


tevékenységem az Ilvermornyban:
A Sakkszakkör vezetője, heti kétszer tart foglalkozást a tehetséges diákoknak, ha kell, versenyekre is felkészíti őket, és folyamatosan gondoskodik az újabb lehetséges tagok szerzéséről. Emelett a legfőbb szerepköre az Ilvermorning iskolaújság tanári felügyelete, ő fut végig minden tartalmat, mielőtt az publikálásra kerül, és szükség esetén segít, javítgat, vagy javasol. Hozzájárul a digitális anyagok feldolgozásához is, néhány hozzáértő fiatallal közösen szerkeszti és hozza napvilágra a videobejegyzéseket, amik az iskola életéről készülnek.

Jellem:
Legfőbb ismertetőjegye a nyugalom és a spontanitás, talán még sosem látta senki kapkodni vagy idegeskedni az ilvermornys karrierje során. A kamaszként megélt válság a testvéreivel elég sokáig megőrizte nyomát az önbecsülésén és az életkedvén. De ahogy megtapasztalta az éttermes évek alatt, hogy egyedül is el tudja érni, amit akar, visszatért az eredeti énje. Könnyen meg tudja érteni másokat, és a gyerekekkel is mindig megtalálja a közös hangot. Sokan fordulnak hozzá bizalommal mind a munkával kapcsolatos, mind egyéb magánügyekben. Csak a minőségi munkát engedi ki a kezei közül, és felelősséget vállal mindazért, amibe beleegyezik. Az idősebb diákok egyszerűen csak tegezik és Franknek szólítják, talán csak a legkisebbek ódzkodnak ettől. Egyenrangú munkatársakként kezeli az Ilvermorning mögött álló tanulókat, és talán emiatt is működik a szerkesztőség gördülékenyebben, mint valaha az újság történetében. A konyhán töltött évek során hihetetlen mértékűvé nőtt a munkabíró képessége és gyakorlatilag kimeríthetetlen energiákkal rendelkezik, így nem véletlenül tudja tartani a tempót a gyerekekkel a legvadabb (mind szellemi, mind fizikai értelemben) iskolai eseményeken is.

Kapcsolatai (barátok, munkatársakkal/diákokkal való viszony):
A kollégák közül tulajdonképpen mindenkivel jó, vagy legfeljebb semleges viszonyt ápol. Legjobb barátjának talán Jev Chekov nevezhető, ugyanis mindketten osztoznak a gasztronómia iránti rajongásban, így sokat beszélgetnek együtt szabadidejükben. Olykor besegít a főzőszakkörnél is, ha a résztvevők száma indokolja a plusz felügyeletet, vagy éppen valamilyen verseny vagy az évente megrendezett Gasztronómia Napja van az előtérben. A tanulókkal is példaértékű hozzáértéssel tud bánni, kiválóan megérti őket és még a gyakran konfliktusokba torkolló újságszerkesztést is megbízhatóan tartja sínen, úgy hogy az mindenkinek a lehető legjobb legyen.

Érdeklődése, hobbijai:
A zenéhez minden téren kiválóan ért, köszönhetően a családi hátterének, de elsősorban basszusgitáron, dobokon és zongorán tud a legmagasabb szinten játszani. Szakácsi végzettségéhez és tapasztalatához híven ért a főzés minden csínjához-bínjához, bár elsősorban a mugli módszerekhez. Már kisgyerekként nagy szerelme volt a sakk, így döntött végül a klub alapítása mellett. Eredetileg nem sok köze volt az online tartalmak kezeléséhez, de az önszorgalmának és a motiváló fiatalok segítségével már nagyszerűen együtt tud dolgozni velük ilyen téren.

Kinézet:
Negyvenkét éves korához képest általában jóval fiatalabbnak nézik, és a kisugárzásából is egyértelmű, hogy az ifjúság között tölti idejének nagy részét. Magassága átlagos, férfiakhoz képest inkább alacsony, testalkata könnyed és sportos. Haja szőke, szemei szürkéskékek és arcán általában vagy merengő komolyság, vagy kedves, érdeklődést tükröző mosoly látható.

Kifejtett részlet:
A két és fél órás, szellemileg igencsak megerőltető éjjeli sakkmaraton hatása miatt kissé bódultan baktattam vissza az irodámba, amiből egy titkos ajtón keresztül juhattam be a hálószobámba, mint a legtöbb bentlakó tanár is. Merengve figyeltem a folyosón sorra következő ablakokon át a csillagtalan, tintafekete éjszakát, amikor futólépésekre lettem figyelmes mögülem. A falakon csak a legkisebb mértékű éjjeli jelzővilágítás égett, de így sem volt nehéz Malk jellegzetes figuráját felismernem, ahogy kamaszos esetlenséggel robog utánam.
-Mit felejtettél ott, Malkiel? -kérdeztem, próbálva elrejteni a rajtam is eluralkodó kimerültséget. Közben már kerestem is elő a zsebemből a terem kulcsát, ahol az estét töltöttük a többi sakkossal.
-Ott, semmit, csak szerettem volna kérdezni valamit. -álldogált egyik lábáról a másikra kissé zavartan. Az ötödéves thunderbirdös Malkot az egyik legérdekesebb személyiségnek tartottam az egész iskolában, de persze az ilyen észrevételeket mindig mélyen magamban tartottam, és mindenkit egyenlően kezeltem.
-Na hajrá, már belekezdtél, ki vele!
-Ja igen, csak annyi, hogy tudod, Felix idén elballag, és nem marad se billentyűse, se basszusgitárosa a Fogszakkörnek… -hebegte őszinte kétségbeeséssel. -Ráadásul már most sem igazán számíthatunk rá, hiszen folyton a vizsgákra tanul…
-Nyomjatok ki a falakra pár hirdetést, hogy meghallgatnátok embereket, akik állítják magukról, hogy tudnak ezeken a hangszereken játszani, és rockerkednének egy kicsit. Egy új tag felvétele mindig vicces dolog. -hoztam fel az első, számomra legegyértelműbb megoldást.
-De tudod, nekem nem olyan a személyiségem, hogy kritizáljak és parancsolgassak. Félek, hogyha egy ismeretlen csávót beengednénk a Szakkörbe, akkor csak bomlás lenne a vége.
-Ti aztán megposhadtatok, mint Mrs Milford varangyai a befőttesüvegben. Épp itt az ideje, hogy változtassatok ezen. Szerintem pont, hogy hasznotokra válna egy új arc. -érveltem tovább, közben az ujjam hegyén pörgetve a kulcscsomót. -Nem megy basszusos nélkül egy rockbanda, a billentyűs még hagyján, bármelyikőtök felhozza magát a szintre egy nyár alatt…
-De mi rád gondoltunk! -bukott ki belőle végre, ami a szívét nyomta. A színtiszta döbbenettől elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Erre aztán nem számítottam! -nevettem el magam akaratlanul is. Zseniális ötleteitek vannak! Hát figyi, Malk, nem is tudom mit mondjak erre… Igen, jól tudod, hogy imádok zenélni, de nem tudom mennyire tenne jó az imázsotoknak, ha én, mint egy tanárforma vén róka beállnék közétek… Legfeljebb közröhej tárgya lennénk egy ideig… -tűnődtem, közben magamban vizualizálva a helyzetet. Malk, Roger, Pat, mindhárman toronymagasra nőtt cingár fiúk még gyerekarccal, többségük bozontos emós frizura mögé rejtőzve, és ezek mellé én…
Malk szmeiből majdhogynem rajongást olvastam ki személyem iránt, ahogy vibráló feszültséggel várta a további gondolataimat.
-Tudod mit? Adj egy kis időt! Végiggondolom. Amúgy egy próbakörben benne vagyok. Csak így magunk között kipróbálnánk a hangzást. Addig is előszedem a gitáromat. Aztán meglátjuk, mire jutunk! -csaptam hátba, ezzel egyszerre a helyes testtartásra és egy kicsit több önbizalomra sarkallva, majd az irodám felé vettem az irányt.
-Jó éjt! És álmodjátok meg, mikor próbáljunk egyet! -biccentettem búcsúzóul egy sokatmondó mosoly kíséretében.