Wampus hálókörlet

-Maxwell, te ezt így hogy gondoltad? -nyitott be a szobánkba pont abban a pillanatban Bobby, amikor nem kellett volna. A fiú alapvetően thunderbirdös, szóval teljes illegalitásban lakunk egy szobában, de volt az az üzlet, amibe a hivatalos lakótársam belement a csere kedvéért. A helyünk legfőbb előnye az volt, hogy mindössze két személyre tervezték, ami az iskolában elég ritka volt, minden házra kábé kettő-három ilyen jutott.
Úgy összerezzentem a riadalomtól, hogy ki is potyogott a kezemből az a levélnyi nyugtatótabletta, aminek már több, mint a fele elfogyott a napokban. Halálra rémült tekintettel pislogtam rá, megdermedve a mozdulatban.
-Na jó, most őszintén… Ezt mikor is szeretted volna tisztázni velem? Hogy megint csak a Xanax tudja garantálni az elalvásodat?
-Úgyis rákérdeztél volna… -nyögtem egy rosszaságon rajtakapott kiskutya ártatlanságával.
-És miért kérdeztem volna rá? -dobott vissza egy keresztérdést.
-Mert ismerjük egymást, Bobby. Kiválóan megérzed, amikor hajlamos vagyok bevenni.
-Jó, oké. Jogos. De hogy segítsek rajtad? -játékosan rázni kezdett a két vállamnál fogva. Lassan kezdett leesni, hogy megint nagyon nem jó irányba megyek, és most kisebb dolog miatt fordultam a nyugtató felé, mint korábban szoktam. Hirtelen úgy éreztem, hogy minden eddigi erőfeszítésem, amiket az elmúlt időszakban tettem, teljesen kárba vesztek.  
-Nem tudom. De az semmiképpen sem segít, hogy látom, ahogy szétcsúszik a bandátok. -közöltem szomorúan.
-De ezt verd már ki a fejedből, ezt csak Te képzeled! Jó, valóban nincs megoldva Felix pótlása, de valami lesz. Malk összeszedni magát szépen, és képes lesz frontember lenni, gitárral és énekkel együtt. -természetesen mindig rendelkeztem az aktuális infókkal, hogy hogyan állnak mind a zenei alkotás terén -amibe én is be szoktam segíteni-, mind a bandatagok egyéb ügyes-bajos dolgai terén. Bobby ugyan váltig állítja, hogy urai a helyzetnek, de valahogy mégis az a gyanúm, hogy ez egyre kevésbé igaz. Kezdett kijönni rajta egy-két jele a stressznek, amit nem nehéz kiszúrni, ugyanis alapesetben a ő megtestesült nyugalom, és sosem szokott kapkodni vagy bármin is rágódni. Mostanában viszont szórakozottabb, és gyakran úgy esik haza a próbákról, hogy az arcára van írva, hogy épp egy kiadós veszekedésen van túl. Bár gyakran elhív hogy nézzem meg őket, de elég ritkán adom bele a derekam, ugyanis Felix és Roger nem mindig lelkesedik a jelenlétemért, amit teljes mértékben el tudok fogadni.
-Nyitok ablakot, meg lehet sülni idebe…
-Hogy micsoda?! Nem tudom, érzékelted-e, de gondolom nem, hogy két pulcsit, dupla melegítőgatyát és egy bazi pokrócot viselek!
-Maxwell…Tizenkét fok van kint, és éjjel se lesz tíznél kevesebb. Gondolkodj el, hogy miért is fázhatsz. -szidott le hirtelen elkomorodva. Viszont ahogy elhaladt előttem, hogy az ablakhoz menjen, azonnal átláttam, miféle mocskos akcióval készül.
-Neked füstszagod van! -háborodtam fel, már-már kiabálva. A döbbenettől és a hirtelen rám zúduló csalódottságtól teljesen leblokkoltam, és hitetlenkedve meredtem rá. Nem mintha a káros szenvedélyektől mentesség élő szobra lennék, de a dohányzást mindig is mélyen megvetettem. A hideg futkozik a hátamon már csak a gondolatától is, hogy hogy engedhet le valaki a tüdejébe egy ilyen undorító dolgot. Bobby szemmel láthatóan nem számított arra, hogy még a szellőztetési produkciója előtt lebukik, és nem tudott mit reagálni. Még az ablaknyitás mozdulatával is félbemaradt. Teljes képszakadás.
Erőszakosan kapaszkodtam a tekintetébe, de valószínű megelégelhette a kismillió különböző érzelmet, amit kommunikálhattam felé, így kifakadt.
-Tudod mit mondok? Azt, hogy nem leszek többé Szent Bobby, aki mindig mindenkire figyel, példát mutat a gyarló embereknek, és folyton azon fáradozik, hogy a helyes útra terelgesse őket.
Azt nemes egyszerűséggel ignoráltam, hogy egyrészt indokolatlanul többes számban beszél rólam, ugyanis skizofrén azért még nem vagyok, másrészt hogy mekkora sértést csomagolt ebbe a mondatába. Bevadult az agyam a ténytől, hogy a legjobb barátom most komolyan a legundorítóbb függőséget találta meg magának.
-Melyik volt az? Garantálom, hogy Roger! Folyton neki akkora a szája ezekkel kapcsolatban! -támadtam vissza.
-Lényegtelen. -még valamibe belekezdett volna, de közbevágtam.
-Pont Te, aki annyira magyaráz nekem nap mint nap, hogy tönkreteszem a szervezetemet?
-Igen, Maxwell, azért nem értem, hogy miért pont Te akadsz ki ezen? -szája már-már nevetésre húzódott, ami csak még jobban feldühített. Ez olyan, mint egy rossz álom. Nem tudatosodott még benne, hogy mennyire fájt nekem ez a felismerés, pedig nagyon jól tudja, mi a véleményem erről.
-Mert hiteltelen vagy. -bukott ki belőlem félhangosan, bár ez teljesen fölösleges indok volt. Kezdtünk mindketten belesüllyedni a helyzet kilátástalanságába.
-Tudod, már engem se érdekel. Egyszerűen nem érdekel. -közölte lemondóan, bármelyik részére is értette ezt a beszélgetésnek. Leroskadt az ablak alatti babzsákfotelbe, és megadóan ledobta az ágyára az öngyújtóját és egy doboz cigit, amit a zsebéből szedett elő. Megfordult a fejemben, hogy a) lecsapok rá, és valahova nagyon mélyre elsüllyesztem ezt a két szörnyeteget, illetve hogy b) jelképesen én is odavágom a saját zsebemben szorongatott nyugtatóimat az ágyra, és javaslom, hogy akkor most szálljunk szépen magunkba és kezdjük újra az életünket. De persze egyikhez sem volt elég lelkierőm, így továbbra is csak kiüresedetten meredtem magam elé.

A Wampus klubhelységéből nyíló folyosóról érhetők el a 4, illetve 6 ágyas hálók, amiket vagy csak fiúk, vagy csak lányok birtokolhatnak.